A mindennapok rémálommá válása: a belépőkapu Mariana Enriquez univerzumába.

A Las cosas que perdimos en el fuego című művében Mariana Enriquez a horrort a mindennapok területére helyezi. Történetei városrészekben, házakban, családokban és felismerhető testekben játszódnak, de valami már az első oldaltól eltorzul: egy ritkán látott érzelmi élénkség minden jelenetet rémálommá változtat, amit az olvasó nem tud elfelejteni.

Ebben a gyűjteményben megjelennek az önmagukat mujeres ardientes-nek nevező nők, akik a szélsőséges férfiuralmi erőszakra brutális tiltakozással válaszolnak; egy diák, aki kitépi a körmeit és a szempilláit, miközben egy másik próbálja megtartani őt; a kormány által elrendelt áramszünetek évei, amikor három barátnő megmérgeződik és örökre összekapcsolódik; a valódi alakja a gyermekgyilkos Petiso Orejudo-nak; hikikomori, fekete mágia, féltékenység, szerelem hiánya, vidéki babonák és elhagyatott épületek, amelyek mintha lélegeznének.

A főszereplők gyakran szociális munkások, rendőrök, idegenvezetők és más olyan személyek, akik láthatatlan emberekkel kerülnek kapcsolatba. Rajtuk keresztül Enriquez a bűntudatot, az együttérzést, a kegyetlenséget, a másokkal való együttélés nehézségeit és egy mélyen hiteles rettegést vizsgál, amelyet a szegénység, a nemi erőszak és a társadalmi egyenlőtlenség átsző. Az eredmény egy sötét és politikai irodalom, amely a horrort eszközzé alakítja, hogy szembenézzünk azzal, amit általában inkább nem akarunk látni.

Az argentin kortárs irodalom egyik legerősebb elbeszélőjeként számon tartott Mariana Enriquez a krimi, a piszkos realizmus, a krónika és a humor eszközeivel játszik, hogy saját, felismerhető és nyugtalanító univerzumot építsen. A Las cosas que perdimos en el fuego az ideális belépő ehhez a világhoz: tökéletes könyv azoknak, akik társadalmi töltetű horrort és misztikumot keresnek, városi atmoszférával és egy olyan hanggal, amely nem tesz engedményeket.