Amikor a 19. században a Pompeji elsüllyedt városának feltárásai tudományos jelleget öltöttek, a Fausto és Felice Niccolini testvérek is jelen voltak: az éppen csak kibontakozó színes litográfia segítségével több mint 400 táblán dokumentálták Pompeji romjait, az épületeket, freskókat és szobrokat, de a mindennapi tárgyakat is, amelyeket a Vezúv katasztrofális kitörése mindössze 24 óra alatt temetett maga alá, és több mint 1600 évig hamuréteg alatt konzerválódott.

Fausto és Felice Niccolini célul tűzték ki, hogy először átfogóan képekben dokumentálják az élet minden aspektusát ebben az ókori városban. Így született meg a Le case ed i monumenti di Pompei, amelyet 1854 és 1896 között több mint 400 színes litográfiával adtak ki Nápolyban. A részletes leírások átfogó benyomást nyújtanak Pompejiről: a Niccolini testvérek modern koncepciójukban nemcsak a város és a középületek látképeire és terveire koncentrálnak, hanem elsősorban a lakóépületekre, amelyek iránt átfogó érdeklődés mutatkozik: a falfestéseket és az ott talált műalkotásokat, valamint a mindennapi használati tárgyakat először kontextusukban mutatják be. Emellett „élettel teli” ábrázolások jelenítik meg az ókori mindennapokat kocsmákban, műhelyekben és üzletekben, a köztereken, templomokban, színházakban és fürdőkben.

Két bevezető esszé mutatja be a történelmi előzményeket és a feltárás történetének főszereplőit. Hogy milyen hatást gyakorolt a pompeji művészet és az emberi maradványok felejthetetlen gipszlenyomatai a képzőművészet alkotásaira, azt például Robert Adam, Anton Raphael Mengs, Angelika Kaufmann, Jean-Auguste-Dominique Ingres, Lawrence Alma-Tadema, Pablo Picasso, Giorgio de Chirico, valamint Duane Hanson és George Segal munkái szemléltetik.

A táblák több mint 1000 leletet mutatnak be, amelyeket itt először átfogóan neveznek meg és helyeznek el, így ez a kiadás referencia művé válik a pompeji kutatásban.