A gyerek, aki nem voltam, az a személy, akinek mindenki azt várta, hogy legyek, aki nyugodtan élhette volna gyerekkorát, elfogadva és tiszteletben tartva a többiek által.

Elég gyakori élmény azok között, akik az LGTB közösséghez tartozunk, hogy sokan gyerekkorunkat és kamaszkorunkat azoknak a gyerekeknek az árnyékában éltük meg, akik nem voltunk.

A gyerek, aki nem voltam, az a személy, akinek mindenki azt várta, hogy legyek. Ő az a normatív gyerek, aki megfelel egy olyan világ elvárásainak, amely már előre megtervezte, hogyan kell lennie pusztán azért, mert egy adott testtel és adott társadalomban születtünk. Ő az a gyerek, aki nyugodtan élhette volna gyerekkorát, elfogadva és tiszteletben tartva a többi gyerek által, aki nem okozott volna aggodalmat a családjának, aki ugyanabban a tempóban fejlődhetett volna, mint a többiek.

Ez a könyv egy utazás. Egy történet a családi és társadalmi kapcsolatokkal egy queer életben. A túlélésről az LGTBfóbia ellen. És egy kísérlet arra, hogy válaszokat adjunk néhány kérdésre:

Hogyan hatott ránk, felnőtt LGTB személyekre, hogy nem voltunk azok a gyerekek, akiket elvártak tőlünk?

Mit szerettem volna tudni, amikor kamasz voltam, és kezdtem felfedezni a szexuális orientációmat és az önkifejezésem módját?

Mit tudnánk elmondani a gyerekeknek, szülőknek és az egész társadalomnak, hogy lassan megváltoztassuk több ezer LGTB személy életét?