A nem heteroszexuális, transz és interszexuális testiségek, identitások és orientációk hagyományosan távol maradtak a formális oktatás területétől, mintha az élet és az iskola két egymástól elkülönülő valóság lenne. Az érzelmi-szexuális nevelés megjelenésével lehetőség nyílt arra, hogy ezek az iskolai mindennapok részévé váljanak, ám a szexuális úton terjedő fertőzések és a nem kívánt terhességek kockázataival, valamint ezek megelőzésével kapcsolatos tartalmak uralják azt, ahogyan intézményeinkben a szexualitást kezelik. Ezek a tartalmak amellett, hogy az LGTBIQ közösséget háttérbe szorítják, sőt el is törlik erről az oktatási területről, olyan diszkriminatív üzeneteket rejtenek, amelyek újratermelik és legitimálják azokat a különféle erőszakformákat, amelyeket azok az emberek szenvednek el, akik nem illeszkednek a szexualitás normatív paramétereihez (binarizmus, ciszközpontúság, heteroközpontúság, monoszexualitás, LGTBIQ-fóbia stb.). Így miközben a szexualitás nem hegemón megélési formái egyre láthatóbbá válnak a fiatalabb generációk körében, az iskolai oktatás területén számos nehézség akadályozza e sokféleség mélyreható és átfogó kezelését. Ebben az értelemben a jelen könyv az érzelmi-szexuális nevelés és az LGTBIQ közösség közötti kapcsolatot vizsgálja – amelyet inkább az elkerülések, mint a találkozások jellemeznek –, végigvezetve az olvasót a társadalmi-kulturális valóság különböző dimenzióin, attól a fókusztól kezdve, amelyet a szerző a szexualitás normatív rendszerének nevez, egészen az iskolai keretig és az érzelmi-szexuális nevelésig. Ezt követően egy tanulmány eredményeit mutatja be, végül pedig néhány olyan javaslattal zárul, amelyek segítenek a pedagógiai gyakorlatot a sokszínű és egyenlőségen alapuló érzelmi-szexuális nevelés megvalósítása felé irányítani.